Welcome To My Word

Akárcsak a haj, vagy a smink, a szemöldök is átment számtalan divatkorszakon.  Évtizedekkel ezelőtt még mindenki természetes állapotában hagyta és igyekezett  kiemelni natúr szépségét. Később azonban mindig az aktuális szépségideál  diktálta a trendet. Egy időben a természetes, bozontos, egy kicsit sem ritkított  szemöldök volt a divat, majd később ennek tökéletes ellentéte: a teljesen ritka,  vékony, vonalszerű alakzat.

Ma mindenki igyekszik minél természetesebb hatást elérni, ennek ellenére  azonban nem beszélhetünk egyértelmű trendről.

Minden nő egyedivé, különlegessé akar válni, így mindenki saját egyéniségéhez  igazítja sminkjét, öltözködését – és természetesen szemöldöke ívét is. Emellett  nem elhanyagolható az a tény sem, hogy minden arctípushoz más és más alakzat  illik.

A szemöldök meghatározza arcunkat, hangsúlyt ad a  szemnek. A jó szemöldök láthatatlan. Vagyis nem feltűnő. Csak ott van a helyén  és teszi a dolgát: keretbe foglalja a szemet. A valódi szépség nem az, ha rögtön  feltűnik, hogy valami furcsa az arcán, hanem az, ha teljesen természetes hatást  kelt. Ha valakinek azonnal feltűnik a változás, az csupán két dolgot jelenthet:  a szemöldök íve egyáltalán nem illik viselőjéhez, vagy éppen természetellenesre  sikerült. Jó példa erre a tetovált szemöldök, amely kizárólag azoknak előnyös,  akiknek egyébként nagyon ritka a szemöldökük.

 

Figyeljünk arra, hogy elsőre semmiképpen sem a  legvékonyabb vonalat válasszuk. Ez azért fontos, mert a szemöldök egyik rossz  tulajdonsága, hogy olykor elfelejt visszanőni. Ha pedig túl vékony vonalban lett  kiszedve, később lehetetlen pótolni. Válasszunk olyan formát, amely minden  arctípushoz illik. Az orrtő felől vastagabb, majd a szélek felé egyre vékonyodó  forma az, mely az esetleges formaváltásnál sem okoz problémát.
A formát  legkönnyebben úgy alakíthatjuk ki, hogy egy régi fogkefével vagy  szempillaspirállal felfelé fésüljük szemöldökünket, majd elegyengetjük úgy, hogy  szép sima legyen. Ha van pár nagyon hosszú szál, ne húzzuk ki őket, hanem vágjuk  le a végüket, hogy szépen ráfeküdjenek a többi szőrszálra. A szemöldök belső  széle egy vonalban legyen a szem belső sarkával. Úgy tudjuk megállapítani, hogy  a szemöldök vége meddig érjen, hogy elképzeljük, hol találkozna a szemöldökkel a  szemünk alatti vonal, ha meghosszabbítanánk felfelé.

A szemöldök íve mindig kövesse a felső szemvonal ívét. Először tépjük ki a  kósza szőrszálakat középen, az orr fölött. Célszerű először csak az egyik  szemöldökünket megcsinálni, mert utána a másodikhoz azt mintának  használhatjuk.
Mindig a szemöldök alsó részén kezdjük a tépkedést, és  belülről, az orr felől haladjunk kifelé. Erősen, de óvatosan ragadjuk meg a  szőrszálat és a növekedés irányában húzzuk ki. Ha gyorsan tépjük ki a  szőrszálat, akkor a bőr felszíne alatt elszakadhat a szál. Ez begyulladhat, ami  igen fájdalmas és ráadásul nem túl vonzó látvány. Egyszerre mindig csak egy  szálat tépjünk ki. A szemöldök fölötti részről csak nagyon óvatosan szedjük ki a  rakoncátlan szálakat és itt is ragaszkodjunk az egyszerre csak egy szál  módszerhez. A fölülről kiszedett szálak drasztikusan megváltoztathatják a  szemöldök ívét, a szőrszálak pedig nem mindig nőnek vissza.

Ha nem vagyunk biztosak magunkban, inkább bízzuk szakemberre a forma  kialakítását – utána már lényegesen könnyebb a kósza szálakat eltüntetni. Az  egyes arctípusokhoz más-más szemöldök illik. Míg a kerekebb archoz a lapos  szemöldökvonal passzol, addig hosszúkás arcúaknak a szépen ívelt vonal az  előnyös.

Ha nem vagyunk elégedettek szemöldökünk formájával, néhány egyszerű trükkel  könnyen változtathatunk rajta. Kétféleképpen rajzolhatjuk meg a vonalat:  ceruzával vagy ecsettel és porral. Ha a ceruzát választjuk, csak a szemöldök  színével megegyező árnyalatot használjunk. A közhiedelemmel ellentétben erre a  célra nem jó a szemkontúrceruza, mert a szemöldökre más állagú kell: sokkal  keményebb, nehezebben kenhető, igazi szemöldökceruza. Ha viszont a másik  megoldást választjuk szükségünk lesz egy szemöldökecsetre – kemény, féloldalas;  mintha egy lapos ecsetet ollóval ferdén elvágtak volna – és egy barnás  szemhéjporra hasonló árnyalatban, mint a szemöldökünk. Utóbbi módszerrel  természetesebb hatást lehet elérni.

Ha szeretnénk kipróbálni egy extrém formát, nem feltétlenül kell  leborotválnunk vagy teljesen kiszednünk szemöldökünket – ez azért igen nagy ár  lenne egy buliért. Tehát ha nem szerepel a terveink között, hogy eljátszuk  Marlene Dietrich történetének címszerepét, inkább csak fedjük el szemöldökünket.  Bár sokan megrémülnek tőle, filmsztárok és transzvesztiták körében ez igen  kedvelt megoldás. Azonban ne feledjük: pár óra múlva a trükk látszani fog!

Ha az előbbinél tartósabb változásra vágyunk, akár át is festhetjük  szemöldökünket – ezzel az egész arc hangulatát megváltoztathatjuk. A világosabb  árnyalatú szemöldök lágyítja az arcot, ezzel szemben a sötétebb tónusok  erőteljesebb külsőt eredményeznek. A szemöldök világosítása igen egyszerű,  azonban nem árt az óvatosság! A túl sok festék ugyanis nagyon elvékonyíthatja a  szálakat, néha el is töredezhetnek. Legjobb, ha folyamatosan teszteljük a festék  hatását, vagyis folyamatosan figyeljük, hogyan változik a szín. Le is szedhetünk  belőle egy keveset, és néhány percenként ellenőrizzük a szőrszálakat. Ha elértük  a kívánt színt, alaposan mossuk le a festéket, majd töröljük át a felületet  enyhe tonikkal. Annak érdekében, hogy szemöldökünk megőrizze rugalmasságát,  tegyünk rá egy kevés hajkondicionálót.
Soha ne feledjük el azonban: a szemöldök nem arra való,  hogy mindig a legújabb divatirányzatot tükrözze. Találjunk egy formát, ami illik  arcunkhoz, és utána ne változtassunk rajta. Ha kétségeink támadnának,  beszélgessünk valakivel, aki túlbuzgó csipesze áldozata lett – ő majd egy életre  elrettent a felesleges tépkedéstől! Bármikor kitéphetünk pár szálat, aztán  másnap megint párat. Egy kis odafigyeléssel, elkerülhetjük, hogy olyan szálakat  is kitépjünk, amelyeknek pedig ott lenne a helyük!