Nem értettem, miért csorog a szememből a könny, hiszen nincs bennem semmi szúró, gyötrő kín, inkább csak valami végtelen fáradtság, amihez hozzátartozik a sok sajgó fájás, tompa nyilallás. Hát akkor miért folyik a könnyem? Nem sírok, mert sírni csak akkor lehet, ha az ember hagyja, hogy sírjon.
Nos, nem ironikus ez? Semmibe vesszük azt aki rajong értünk, de rajongunk azért aki tudomást sem vesz rólunk; azt szeretjük aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret...
Képzeld
el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve:
munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiket a levegőben tartod.
Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a
család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik
lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra
is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha
valóban megérted az öt labda leckéjét.
Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit.
Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket."
Nem akarok az egész életed lenni, csak a kedvenc részed...
"...De néha-néha,ha tükörbe nézek,hatalmas ürességet érzek,mintha kihagytam volna valami fontosat,amire már nincs idöm... és a nappalok úgy telnek el,mint egy álom,minden éjszaka a reggelt várom,talán ma lesz a napja,hogy fog történni valami,amiért még érdemes élni..."
Szeretni valakit az több mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégsem bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd ahogy nyújtja két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted,
Amikor megijedsz mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél mellette,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!!
Tudod, mióta ismerlek szeretlek nagyon?
Tudod, hogy a tekinteted nekem egy vagyon?
Tudod, mennyire fáj ha levegőnek nézel?
Tudod, hogy éget ha szimplán csak rám nézel?
Tudod, mennyit ér nekem egyetlen szavad?
Tudod, mennyit sírtam már érted?
Tudod, hogy imádlak pedig nem szabad?
Beszélnék, de a hang torkomban reked
Oly sok szép szót gondoltam neked,
De csak hallgatok,
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja
Itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít. Kínoz. Öl.
Felkavar. Meggyötör.
Szólnék de nem tudok,
Zavartan hallgatok,
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel, sajnos nem állnak össze a mondatok, én nem ide jöttem,nem ezt akartam, reményt kaptam csak az útra, én az örök utazó, azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy
téged szeresselek...
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy
téged szeresselek.
S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz te nekem.
Azt adom, mi legnagyobb- a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem KEDVESEM
Én veled leszek
Te leszel a mindenem
Titok, hogy ki vagy. Rejtély, hogy ki voltál. Az életed múlik azon, hogy ki leszel! (Azonosság)
SÍRSZ; mert nagyon fáj ami történt,
VÁRSZ; hogy visszatérjen akiért megtörtél..
FEKSZEL; párnák között könnyekkel,
ALSZOL; magány közt a sötétben.
ÁLMODSZ; arról, hogy majd visszatér,
KELSZ; úgy hogy még mindig egyedül élsz.
REMÉNYKEDSZ; hogy legalább még látod egyszer,
CSALÓDSZ; mert álmodoznod nélküle kell.
ÉLSZ; úgy hogy már ő nem él
HALSZ; mert úgy érzed jobb lesz így neked és végre vele lehetsz.
Már csak egy emlék mi belőled maradt,
csak egy fénykép a kispárnám alatt!
Féltve őrzöm nem tudja senki sem,
mennyire sokat jelentesz Nekem.
Csak egy könnycsepp mi az arcomon ég,
egy könnycsepp,hisz Te mondtad: ELÉG!
Nagyon fáj, nagyon rossz nélküled,
Hiányzol csak az emléked éltet.
Csak egy csók mit utoljára adtál,
az utolsó az volt mit akartál.
Csak egy csók , egy fájó pillanat,
már csak emlék mi belöled maradt......
"Féltve őrzött képed a kisfiókból előhúzva nézem, becézgetem, s egy könnycsepp imádatom jeléül legördül S a kezemre csöppen."
Az élet olyan, mint a víz. Folyik.
Az élet egy süti, csak nem adtak hozzá villát.
Az élet gyerekruha. Rövid, és mindig van benne valami büdös.
Az élet nem élet bakik nélkül.
Az élet jó, a világ nem.
Az élet szép, de minden relatív.
Az élet kemény, de főleg igazságtalan.
Az élet drága, de ebbe azonban benne van az évi egyszeri Napkörüli utazás.
Az élet olyan, mint egy cigi. Gyakran megszívjuk.
Az élet olyan, mint egy napközis tábor.
Zabálunk és várjuk, hogy értünk jöjjenek.
Mindössze négy fontos kérdés van az életben.
Mi a szent?
Miből van a lélek?
Miért érdemes élni?
És miért érdemes meghalni?
És mindre ugyanaz a felelet: Csak a szerelem.?
Van...olykor, ritkán előfordul...hogy egyszer az életben rábukkansz
arra, akiért mindent hátrahagynál, aki mindenki előtt van, aki a
józanságot elviszi a fejed felől...aki szétszed, szétszakít, belédmar
és átölel, akivel a poklot és a mennyországot egyszerre járod meg ...
aki miközben tép, aközben simogat ... miközben mar, aközben leheli
csókját az ajkadra ... ne kelljen enélkül a tüzesen fájdalmas érzés
nélkül meghalnod ... életedben egyszer legalább találjon rád egy
gőzerővel feltörő szerelem. Mert meg kell ismerni ezt az érzést.
Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.
Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla.
Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.
Minél jobban szeretsz valakit, annál kevésbé bírsz ésszerűen viselkedni.
A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged.
Csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak sose jönne el a jövendő. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hadd múljak el én is a pillanattal!
A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.
Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle.
Újra péntek, megint vége egy hétnek...
de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok,
elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.
Ezer darabra törted a szívem, és azt mondod, csak mert "jobbat érdemlek" ?
Nem azért jöttem a világra, hogy az elvárásaid szerint éljek, ahogy te sem azért születtél, hogy megfelelj az én elvárásaimnak.
Boldognak lenni nem azt jelenti hogy minden tökéletes...
Barát az, aki egy rettenetes napból is tökéleteset tud varázsolni
Megtörtem, egyedül vagyok, és ahogy a napok telnek, a szívem kihűl ..
Őrült mellett az épeszű is őrülten viselkedik.